Szociális munka és segítők megjelenése a magyar köznevelési intézményekben
Előadó: Dr. Homoki Andrea, Czinderi Kristóf, Dr. Fodorné Vidó Renáta
Szerző bemutatkozása:
Dr. Homoki Andrea szociológus, a társszakmákra, a szakmai és szektorközi együttműködések mechanizmusainak vizsgálatára terjednek ki a kutatásai.
Czinderi Kristóf, szociálpolitikus, kutatásaiban a segélyezési rendszer helyi gyakorlatát, a szociális jogalkalmazást , „Welfare helyett workfare” Feltétel nélküli alapjövedelem koncepciója és az ideológiák viszonyulását vizsgálja.
Dr. Fodorné Vidó Renáta főiskolai tanársegéd, szociális munkás MA, az iskolai szociális munka oktatásába vesz részt.
Előadás absztrakt:
Napjaink globalizált világában a köznevelési intézmények megjelenési színterei számos társadalmi problémának.
Előadásunkban a HERA Gyermekvédelmi és Szociálpedagógiai Szakosztályához kapcsolódó kutatásunk eredményeivel a 2018 szeptemberétől Magyarországon bevezetett új gyermekvédelmi szolgáltatást nyújtó óvodai, iskolai szociális segítő szakemberek generális ismeretei által nyújtott, hierarchikus viszonyt nélkülöző tevékenységek jellemzőit, továbbá a szolgáltatáshoz kapcsolódó társszakmák és érintettek elégedettségi vizsgálatát, szükségletfelmérését végeztük, fél évvel a szolgáltatás bevezetését követően.
A köznevelési intézményekben megvalósított szociális segítő tevékenységet Ivanics (2018) közlekedési csomópontként értelmezi, melynek középpontjában a segítő szociális munkás, szociálpedagógus, pedagógus, gyermekvédelmi feladatokat ellátó szakember áll. Az interprofesszionális együttműködés a szociális munkás egyik legfontosabb skillje (Stone, S.I., Charles, J. 2018, Bányai 2018), ami a köznevelési intézményekben folytatott szociális munkában is központi jelentőségű. A képi metafora utal arra, hogy a segítőnek, akármilyen végzettséggel tölti is be a feladatát multidiszciplináris tudással (Makai 2003; Soós 2017; Homoki 2012, 2018) kell rendelkeznie annak érdekében, hogy képessé váljon komplex módon segíteni az iskola aktorainak az iskolai csoportokba és közösségbe való sikeres beilleszkedését (Buda 2009 Bányai 2003), a hatékonyságát növelő egyéni-környezeti-társas eredményességet elősegítő preventív eszközök és módszerek pontos szükségletközpontú választásával és szakszerű alkalmazásával (Eisenbach 2009; Susánszky 2011; Gönczi 2014; Varga Júlia 2015).
Fókuszcsoportos interjú és statisztikai adatelemzés módszerével tártuk fel a válaszadó iskolai szereplők tapasztalásait, észrevételeit, dilemmáit az óvodai, iskolai szociális segítés hétköznapi gyakorlatáról. A válaszadó intézmények között a köznevelési intézmények minden szintje megjelenik óvodától a középiskolákig, különböző településtípusokról érkeztek az intézményvezetők által delegált képviselők, jellemzően a hátrányos helyzetű gyermekek száma a megkérdezett intézményekben azonos arányban alakult 10-20% között szóródik.
A metafora-analízis és az interjú módszerekkel feltárt eredményeink azt mutatják, hogy a bevezetést követően az új szakember megjelenését minden intézménytípusban nagy várakozással fogadták, azonban a bevezetést követő fél év elteltével ambivalens érzéseket tükröznek a válaszok. A szolgáltatás kereteinek, a szolgáltató személyiségének és szakmai tudásának korlátai éppúgy tetten érhetőek, mint a sikeresen megvalósított együttműködés eredményeként a gyermek tanulmányi munkájához szükséges előmozdító háttértámogatás biztosítása.
Kulcsszavak: óvodai iskolai szociális segítés, szükségletfelmérés, elégedettség, társszakmák együttműködése, preventív módszerek, interprofesszionális együttműködés.
