Előadó: Dr. Lubinszki Mária
Szerző bemutatkozása:
A filozófia (ME) és pszichológia (ELTE) szak elvégzése után a Pécsi Tudományegyetem Elméleti Pszichoanalízis Doktori Iskolájában szereztem doktori fokozatot: a daseinanalitkai pszichoterápia elméleti alapjait és gyakorlati módszertanát a szorongás konstruktumán keresztül vizsgáltam. Munkahelyem a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézete, ahogy a pszichológiai tárgyak tárgyjegyzőjeként és oktatójaként dolgozom. Érdeklődési területem az egzisztenciális pedagógia és a kiégés prevenció.
Előadás absztrakt:
A gyakorlati módszerek és technikák egyre bővülő tárháza áll rendelkezésre a pedagógusi szakmában is, azonban mindez csak akkor lehet konstruktív és innovatív, ha megfelelő elméleti megalapozottsághoz kapcsolódnak. Szem előtt tartva a különböző képzések szakmai prioritását, a társadalmi, szocioökonómiai kontextust, és még számtalan egyéb lehetséges tényezőt. A pedagógusképzés általános elméleti modelljei (Rapos, 2015) kiváló kiindulópontot jelenthetnek ahhoz, hogy meghatározzuk a saját elméleti modellünket, hitvallásunkat itt a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetében, és ehhez igazodva jelöljük is a szakmai és osztatlan tanárképzés lehetséges módszertani fókuszait.
További szempont a módszertani fókuszok kialakításánál, hogy igyekszünk figyelembe venni a teljes tanári pályafutás szükségleteit, amelynek kontextusában szélesebb értelmezési horizontot igényelhetnek az eges területek. Mindenre nem lehet felkészülni az életünkben és a szakmai pályafutásunkban, arra azonban igen, hogy az önmagunkkal és a nehézségekkel való megküzdésben a lehető legegészségesebben tudjunk működni és minél rövidebb idő alatt a munkaképes egyensúlyi helyzetbe rendeződjünk vissza.
A hagyományos tananyagközpontú paradigma azonban már nem tudja kezelni az elmúlt évtizedek társadalmi jelenségeit és kihívásait, egyre inkább szükséges egyfajta pedagógiai kultúraváltás. Saját értelmezésünkben a pedagógiai kultúraváltás a tantestület szempontjából egy olyan szerep - szocializációs folyamat, amelyben egyértelműek a célok és irányok, magas az elköteleződés a változásra, személyes és közösségi szinten egyaránt tisztázottak az erőforrások, és magas a csoportkohézió. Rapos és mtsi értelmezésében a hagyományos, oktatásközpontú szemléletet, amelyben előre meghatározott ismeretek és készségek elsajátítása a cél, felváltja az úgynevezett tanulásközpontú szemlélet. Ezen nézet szerint a tanulás a hallgatók önálló tudáskonstrukciós tevékenysége. Ilyenkor az oktatási folyamat során a középpontban a hallgatók tanulási folyamatai állnak, nem pedig az elsajátítandó tartalom. A cél a pedagógusi munkára való felkészítés, igazodva a jelen iskoláinak elvárásaihoz/kihívásaihoz, valamint a folyamatos szakmai fejlődés, az élethosszig tartó tanulás. A fent idézett tanulmányban ezzel összefüggésben a szerzők összefoglalják a gyakorlatok funkcióinak változásait is. (Uo.) Összefoglalva, a szakmai tanárképzés lehetséges módszertani fókuszait a következőképpen határozhatjuk meg:
Előadásomban bemutatom a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetében a szakmai tanárképzés pszichológiai moduljainak megújítási szempontjait és az egyes tantárgyak belső struktúráját a fókuszpontok mentén.