Szakmai tanárok értékelési módszerei

Előadó: Holik Ildikó
Szerző bemutatkozása:
Az Óbudai Egyetem Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központjának adjunktusa.
Előadás absztrakt:
Az ellenőrzés-értékelés témaköre hangsúlyos kérdésként szerepel a mérnöktanárok didaktikai-szakmódszertani felkészítésében, hiszen a szakképzésben olyan problémák merülnek fel, amikre a pedagógusok értékelési kultúrájának fejlesztése pozitív hatást gyakorolhat. Gondolhatunk itt a különleges bánásmódot igénylő vagy a motiválatlan, alulteljesítő tanulók értékelésére. A megfelelő értékelési módszerek, technikák alkalmazása segíthet a tanulók motiválásában, megerősítésében, fejlesztésében, tehát lényeges, hogy a szakmai tanárok odafigyeljenek erre a területre, hogy gazdagítsák az értékelési kultúrájukat.
E kérdéskörből kiindulva kutatásunk célja a szakmai tanárok értékelési kultúrájának feltérképezése volt.
Empirikus kutatásunkat 2015 tavaszán végeztük 78 aktív, illetve már végzett mérnöktanár hallgatónk körében, online kérdőív segítségével. Az eredményeket SPSS statisztikai szoftver segítségével dolgoztuk fel.
Kutatási kérdésként azt vizsgáltuk, hogy mi jellemző a szakmai tanárok ellenőrzési-értékelési tevékenységére.
Kutatásunkban megállapítottuk, hogy a megkérdezettek többsége nem alkalmazza a kérdőívben szereplő ellenőrzési-értékelési lehetőségeket minden órán, de heti rendszerességgel sem. A legtöbben havi rendszerességgel értékelnek, elsősorban témazáró dolgozat formájában. Mivel sok válaszadó szakmai tárgyakat tanít, a gyakorlati produktum értékelésének gyakorisága kitűnik a sorból. Feltűnően ritkán iratnak röpdolgozatot, és a projektmunka produktumának értékelése is ritkaságnak számít a megkérdezett szakmai tanároknál. Meglepő és elgondolkodtató, hogy sokan egyáltalán nem alkalmazzák a felsorolt értékelési fajtákat.
A 2003-as obszervációs felmérés arra hívta fel a figyelmet, hogy „a szegényes tanári módszertanhoz egyoldalú értékelési eszköztár tartozik”. (Kerber - Ranschburg, 2004) Kutatásunkban a 2003-as vizsgálathoz képest a 8 megnevezett értékelési területből hármat alkalmaznak gyakrabban a mérnöktanárok, mint a korábban megkérdezett közismereti tanárok. Ez az eltérés a tanított szakból adódik, hiszen a gyakorlati produktumok, a projektmunka produktumainak és a számítógépes (online) feladatok értékeléséről van szó.
Szintén tanulságos eredmény, hogy az értékelési kompetencia fontosságát más tanári kompetenciákhoz képest kevésbé fontosnak tartják a mérnöktanárok (Tordai, 2015), ez a 24 felsorolt kompetencia között a 21. helyen szerepel, illetve saját kompetenciáik megítélésénél is csak a 19-ként jelölték meg a 24-ből azt, hogy képesek a különböző értékelési formák és eszközök használatára. A szakmai fejlődés lehetőségei között csupán a 14. helyen szerepel a tanulók értékelésének fejlesztése.
A kutatás eredményei egyrészt megmutatják, hogy milyen értékelési kultúrával rendelkeznek a megkérdezett mérnöktanárok, másrészt pedig felhívják a figyelmet a fejlesztendő területekre a szakmai tanárképzésben.