Ki ma a jó tanár - a tanárok szerint?
Előadó: Csillik Olga, Dr. Bodnár Éva, Dr. Daruka Magdolna, Dr. Sass Judit
Szerzők bemutatkozása:
Az előadók a Budapesti Corvinus Egyetem Tanárképző és Digitális Tanulási Központjának munkatársai. Fő kutatási területeik: e-learning, tanárszerep változása, egyéni különbségek a tanulásban, digitális eszközhasználat az oktatásban, gennováció.
Előadás absztrakt:
Sokszor halljuk, hogy mai diákok mások, máshogy tanulnak, mint a korábbi generációk tagjai, nem tudják teljesíteni a hagyományos tanári elvárásokat, és ez problémát jelent az iskolák mindennapjaiban. Az, hogy mennyire és miben más ez a generáció, számtalan tanulmány tárgya volt már (Prensky 2001, Holyoke és Larson 2009, Schlickum 2009, Tari 2011 stb), mint ahogy az sem kérdéses, hogy a tanulók változására a tanároknak, az iskoláknak, és az oktatás egészének is reagálnia kell. Mára megfogalmazódtak azok az igények, preferenciák, attitűdök, amelyek hangsúlyeltolódást eredményeztek az elvárt tanári kompetenciákban (pl. ISTE 2000, ISTE 2008,) is.
Előadásunkban egy olyan kutatás rész-eredményét mutatjuk be, amely célja annak megállapítása volt, hogy a pedagógusok és a diákok véleménye szerint milyen tulajdonságokkal, képességekkel kell rendelkeznie a tanároknak, ha sikeresen szeretnék tanítani digitális generáció tanulóit. E helyen a tanárok körében végzett vizsgálat eredményeit ismertetjük.
A kutatás első lépéseként a szakirodalmak alapján olyan tulajdonságokat gyűjtöttünk össze, amelyek jellemzőek a Z és az α generációra. Az állításokból 109 itemes kérdőívet készítettünk, amelyben egy ötfokú Likert-skála segítségével döntheti el a válaszadó, hogy milyen mértékben tartja fontosnak az egyes tulajdonságot, kompetenciákat a digitális generációkat tanító tanárok esetében.
Felmérésünk 2015 őszén és 2016 tavaszán zajlott. A kérdőívet 425 pedagógus töltötte ki, akiket összehasonlítottuk nemük, generációjuk, valamint az oktatás szintje szerint.
Faktoranalízis segítségével a kompetencia-kérdőív változóit csoportosítottuk, és az egymással szorosabb korrelációban levő csoportokat egy faktorhoz tartozónak tekintettük. Összesen 10 faktort kaptunk. A faktorok értelmezésével új változókat hoztunk létre.
Az eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgálatban részt vevő tanárok összességében a diákokkal való „hatékony kommunikáció” képességét tarják a legfontosabbnak, amelyet a „rugalmasság” követ. A „hálózatosodás” területén mutatott kompetenciát, valamint a „tanulók »nyelvének« használatát” a többi területhez képest kevésbé gondolják meghatározónak. Míg a kutatások szerint a mai általános-, középiskolásoknak és felsőoktatási intézmények tanulóinak is szüksége lenne a tevékenységközpontú módszerekre, az egyéni különbségek figyelembevételére, a tanári innovációra, a vizsgálatainkból az derül ki, hogy a középiskolai tanárok és az egyetemi oktatók kevésbé tartják fontosnak ezeket, mint az általános iskolai tanárok.
Azt gondoljuk, hogy ha az oktatási intézmények szeretnének a tanulói és munkaerőpiaci igényeknek is megfelelni, mindenképp át kell dolgozni a tanárképzések és tanártovábbképzések rendszerét, és alkalmazkodni kell a megváltozott tanulókhoz, tanulói igényekhez.
