A szuahéli és angol nyelv használatának dilemmája a kelet-afrikai országok oktatásában
Előadó:Tomory Ibolya
Az Óbudai Egyetem Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központ oktatója, hivatalvezetője. Szakterület: pedagógia, kulturális antropológia. Kutatási terület: Európán kívüli nevelési-oktatási rendszerek, fejlesztési programok, szervezetek és hatékonyság, szociális és interkulturális kompetencia fejlesztése, módszertani ismeretek és hatékonyság, a tanárképzés fejlesztése
Előadás absztrakt:
A világ különböző részein, így Kelet-Afrika országaiban is, a brit gyarmati uralom egyik maradványa az angol nyelv használata. Ebben a térségben ugyanakkor sokféle etnikai csoport él és mindenkinek megvan a maga anyanyelve, ami mellett a régebbi múlttal és komoly befolyással rendelkező szuahéli nyelvet tartják számon.
A két nyelv már régóta fennálló kapcsolatban áll és mára komoly versengés alakult ki köztük. Mindkettő mellett és ellen érveket vonultatnak fel, és mivel a mindkettő hivatalos nyelvként létezik, az oktatás különböző szintjein is egymást felváltva vagy párhuzamosan jelennek meg. Ugyanakkor azonban komoly problémák, hiányosságok tapasztalhatók sok iskolában, elsősorban az angol nyelvvel kapcsolatban, mind a tanári ellátottság, mind a diákok alaptudása és későbbi továbbtanulásra való felkészülés terén, és használata körül viták, dilemmák alakultak ki. ezek mértéke, megnyilvánulási formái országonként is változóak, Kenyában például megtapasztalható, hogy többen és jobban beszélnek angolul, mint a szomszédos Tanzániában, ami betudható az erő gyarmati múltnak. Egyes vélemények azonban a diákok gyenge írástudását éppen azzal magyarázzák, hogy a tanárok a szuahélit és angolt egyaránt használják. Terepmunkáim során azzal a jelenséggel találkoztam, hogy egy-egy beszélgetés során a helyiek egymás között sokszor akár egy mondaton belül is három nyelvet váltva beszélgetnek. Ugandában ugyanakkor csak egy réteg beszéli az angol nyelvet és olyan kis településeken, ahol magam is tartózkodtam délen, a szuahéli sem általános és jól beszélt, inkább a helyi nyelv preferált.
Egyrészt szakirodalmi források, másrészt személyes tapasztalatok alapján foglalom össze a két nyelv szerepét, oktatásra és a szélesebb társadalomra gyakorolt hatásait, a nyelvi váltás és beavatkozások előnyeit, a hátrányait, valamint a reális megoldás lehetőségének kérdését. Munkamódszerem, az antropológiai résztvevő megfigyelés volt, ami adott helyen, adott közösségben, családban tartózkodást jelentett és spontán adatgyűjtésre, valamit célirányos kérdésekkel való kiegészítésre, interjúkra, közös értelmezésre egyaránt lehetőséget biztosított. Diákoktól, oktatási szakemberektől és hétköznapi emberektől egyaránt kaptam információkat, ezek közös pontjai alapján alakult ki a tanulmányban felvázolt kép.
