IV. Kárpát-medencei Oktatási Konferencia

Előadó: Flach Richárd

Flach Richárd pszichológia (MA) szakos hallgató és kutató a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Pszichológiai Intézetében. A Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszéken 2015 óta kutatja a nem öngyilkossági szándékkal történő önsértő viselkedést. A főként kvalitatív kutatás fókuszát tekintve különös hangsúlyt kap az önsértés és a suicidális magatartás iskolai prevenciója, valamint a borderline személyiségzavarral (BPD) élő kliensektől eltérő nonsuicid fejlődési vonalak azonosítása.
Előadás absztrakt:
A szándékos önsértés egy gyakori, ám hazánkban alig kutatott, tabunak számító jelenség. Az önsértés a test szövetének szándékos megsértése, legtöbbször egy éles tárggyal (kés, penge, üvegdarab) ejtett felületes, de vérző vágások, vagy a test másfajta károsítása (égetés, ütés, karmolás, harapás, stb.) az öngyilkosság szándéka nélkül. A nem-szuicidális önsértés (NSSI) a Mentális betegségek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve legújabb, 2013-as kiadásában önálló kategóriaként került be, további kutatást igénylő cikként. Az önsértés funkciót tölt be a serdülőknél, fiatal felnőtteknél és nem egy pillanatnyi elmezavar következménye. Kialakulásának, fennmaradásának, megszűnésének okait alig ismerjük. A viselkedés kezelésére alkalmazott eljárások és prevenciós programok külföldi dinamikus fejlődése hazánkba még nem érezteti hatását. Az elmúlt évek során felszaporodó cikkek, szakkönyvek és a tanárok, szakemberek munkáját segítő az önsértésről íródott munkák és kezelési eljárások itthon hiánycikknek számítanak. Anekdotikus adatokból tudjuk, hogy (nem csak) a hazai oktatási intézményekben komoly és egyre gyakoribb problémát jelent az elszaporodó jelenség. Ennek ellenére ritkán kerül fókuszba. Az önsértő fiatalok speciális gondozást igényelnek és esetlegesen a nevelési módszerek megváltoztatását a szülőktől. Általánosságban elmondható, hogy a tanárság és a szakemberek nincsenek felkészülve az önsértés adekvát kezelésére. Általános reakció a tabusítás, elhárítás, aggodalom, kétségbeesés, önmagunk okolása vagy bűntudatkeltés az önsértőben. Az előadás során az önsértést önálló jelenségként tárgyalom a korábban leírt mentális zavaroktól függetlenül, hangsúlyozva, a nem klinikai populáció érintettségét. Bemutatom a témában végzett mikro szintű kvalitatív kutatás eredményeit, ahol szubjektív idealista perspektívából a személyes jelentés keresésén keresztül nyer értelmet a jelenség. Maga az önsértés rendkívül összetett, sokszor jóval túlmutat az esetleges iskolai környezeten. A segítségnyújtás lehetőségeinek feltérképezéséhez pedig nem nélkülözhetjük a rendszerszemléletet. A személyiség, identitásunk, életünk végéig megőrzi potenciális képességét a változásra, fejlődésre. Ahogy tehát önazonosságunkat sem lehet statikusként felfogni, úgy az önsértés sem egy végleges és tartósan érvényes állapot, sokkal inkább egy dinamikus folyamat, amiből fejlődni, gazdagodni és gyógyulni is lehet.