Előadó:Kocsis Katalin
Pedagógia-Magyar nyelv és irodalom szakon végeztem, 1998 óta dolgozom a jelenlegi munkahelyemen. Pedagógiai tárgyakat, Leíró nyelvtant, Magyar művelődéstörténetet tanítok. Kutatási területem Jókai Mór műveinek román recepciója.
Előadás absztrakt:
Szükség van-e a helyesírás oktatására a felsőoktatásban? Hogyan oktatható és kérhető számon a helyesírás az egyetemen? Hatékony lehet-e bármilyen módszer, eljárás vagy eszköz ezen az oktatási szinten a helyesírási hibák kiküszöbölésére?
A fentiekben megfogalmazott kérdésekre sokan, sokféle választ adtak már. Dolgozatomban a Partiumi Keresztény Egyetem keretei között történő, magyar anyanyelvű, nem magyar szakos hallgatók helyesírás-tanításának tapasztalatairól számolok be.
Intézményünkben valamennyi szak tanmenetében szerepel fakultatív jelleggel a Magyar kultúra és civilizáció megnevezésű tantárgy, amely tantárgyi keretet biztosít egyéb célkitűzések mellett a hallgatók szóbeli- és írásbeli kifejezőképességének fejlesztésére, így a helyesírás gyakorlására is. Annak ellenére, hogy hallgatóink legnagyobb része magyar tannyelvű középiskolai osztályból érkezik, tanulmányainak legnagyobb részét magyar nyelven folytatta, helyesírási tudásában, felkészülésében nagyon változatos szintet mutat. A hibák rendkívül széles skálán mozognak: a hibás hangjelöléstől, a hagyomány-elv megsértésén keresztül, az írásjelek helytelen használatáig. A hallgatók körében leggyakrabban tapasztalt helyesírási vétségeket, hibatípusokat önálló írásművek, valamint hibajavításos feladatok elemzése során mutatom be.
A helyesírás-tanítás alapvető elméleti kérdésein túlmenően, előadásomban rámutatok néhány ellentmondásra, amelyeket az új helyesírási szabályzat gyakorlati alkalmazása hívott elő. Röviden összefoglalom azokat a tartalmi elemeket, témaköröket, módszertani tényezőket, alkalmazott eszközöket, gyakorlattípusokat, amelyek az adott körülmények, tantervi keretek és követelmények között eredményesen alkalmaztam a hallgatók helyesírási kompetenciáinak fejlesztésében.