A debreceni rajziskola tanárai a 19. század elején
Előadó: Tóth Péter
Szerző bemutatkozása:
A szerző egyetemi tanár, a Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központ főigazgatója.
Előadás absztrakt:
Az elméleti szakképzésben új fejezetet nyitott az 1806-ban kiadott második Ratio Educationis. Ez az oktatási dokumentum a tanoncoktatást az elemi iskola keretei között képzelte el, ugyanis a városi elemi iskolák utolsó évfolyamán a kézműves és kereskedelmi ismeretek elsajátítását is lehetővé tette.
A debreceni városi tanács felismerte, hogy minden olyan szakmában, amelynek alapja a rajz csak úgy lehet igényes, esztétikus munkát elvárni a mesterektől, ha tanoncként elsajátították a rajzolás tudományát. A debreceni rajziskolában kötelező volt a rajzoktatás a fazekasoknak (1800-tól), az építészeknek (1801-től), a rézmetszőknek (1803-tól), stb., valamint a Református Kollégium és a Piarista Gimnázium diákjainak. 1820-tól már az asztalosoknak, lakatosoknak, ácsoknak, kőműveseknek, rézműveseknek, bádogosoknak, sárgarézöntőnek, szíjgyártóknak, kerékgyártóknak, fazekasoknak, takácsoknak és molnároknak is előírták a rajziskola látogatását. A debreceni rajziskolának olyan elismert rajztanárai voltak ebben az időben mint 1800 és 1811 között Sárvári Pál (1765-1846), 1811 és 1819 között Kiss Sámuel (1781-1819), míg 1819 és 1858 között Beregszászi Pál. E három tanár rengeteget tett a korabeli rajzoktatás fejlesztéséért. Jelen előadás az ő munkásságuk előtt kíván tisztelegni.
