Kulturális minták és tradicionális elemek szerepe a kelet-afrikai oktatásban: a szakképzés egy perspektívája
Előadó: Tomory Ibolya
Szerző bemutatkozása:
Az Óbudai Egyetem Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központjának adjunktusa. Érdeklődési területe a tanulóközpontú módszerek alkalmazása, a tanárképzés fejlesztése, és az interkulturális ismeretek beépítése a tanárképzésbe. Évek óta foglalkozik az Európán kívüli kultúrákkal és nevelési-oktatási rendszerekkel, valamint a résztvevő megfigyelés pedagógiai hasznosításával, számos kelet-afrikai helyszíni terepmunkát tud maga mögött.
Előadás absztrakt:
A Kelet-Afrikai Közösség országaiban az oktatás számára nagy kihívás az általános oktatás mellett a gazdasági fejlődés-fejlesztés új területei: a turizmus és a technikai - ill. szakképzés.
Nem lehet azonban kizárni a tradíciókat, a hagyományos tanulási formák népszerűségét, amely beépül az európai iskolák világába vagy akár azzal párhuzamosan működő képzésekkel, „árnyékoktatásként” létezik tovább. Egyik markáns példa a hagyományos táncok és ritmusok jelenléte, másik a hivatalos oktatással párhuzamosan fellelhető mester-tanítvány viszony hagyománya, amelyekkel terepmunkáim során találkoztam Kelet-Afrika országaiban.
Módszer: terepmunkák az érintett országokban, résztvevő megfigyelés családoknál, közösségekben, iskolákban. Ennek keretében különböző városrészek mestereivel és tanulóival interjúk, beszélgetések, egyes esetekben mélyinterjúk, majd formális oktatási szakemberek megkérdezése.
Felmerülő kérdések:
Valóban elterjedtnek mondható és népszerű-e a tradicionális mester-inas rendszer? Miért, miben gyökerezik a nem formális oktatás erőssége, mely elemei vonzóbbak, mint a formális oktatás? Eredményezhet-e megbízható hozzáértést, szakmai tudást? A formális oktatás képviselői mit gondolnak a jelenségről, hogyan kezelik? Ezt a típusú képzést be kell -e emelni a hivatalos oktatásba?
Eredmények: a hagyományos tanulási formák annyira népszerűek, hogy a formális oktatási szektor sem tudja figyelmen már kívül hagyni. A számos ok közül néhány: a szociális interakciók mester, inas, társak, ügyfél között, a tanulási stílus és a közösségi lét, élmények (pl. a ritmusos, zenés kommunikáció vagy a tanulási költségek aránya), ugyanakkor az egyéni képességek fejlesztése gyakorlatorientált tanulással, a teljes folyamatban részvétellel.
Fontosabbnak tűnik tehát az iskolai műveltségnél, hogy saját kulturális közegükhöz közelebbinek érzik.
Következtetés, tanulságok: a kutatás még folyamatban van, de bizonyos, hogy szükség van a kulturális dialógusra, a kulturális tanulás figyelembe vételére, a különböző tudásátadás egyeztetésére a mai oktatásban. Nem csupán az európai típusú tudásban és szerveződésben érdemes gondolkodni, hanem kiterjeszteni a figyelmet az elhanyagolt területekre, mint a nem formális ismeretszerzési módok, a diákok szubkulturális háttere.
