Romániai magyar oktatásszociológiai kutatások a II. Világháborút követő években
Előadó: Székedi Levente
Szerző bemutatkozása:
Az előadó szociológus, a PKE Társadalomtudományi Tanszékének adjunktusa, fő kutatási területe a romániai magyar társadalomkutatás II. világháború utáni története, amely az idén megvédésre kerülő doktori kutatásának témaköre is. Szociológiatörténetet, településszociológiát, kommunikációelméletet, orvosi szociológiát és médiakutatást oktat a PKE Szociológia és Szociális munka alapszakos hallgatóinak.
Előadás absztrakt:
A romániai, erdélyi magyar társadalomkutatás szempontjából kulcsfontosságú a II. Világháborút követő rövid “kegyelmi időszak”, hiszen egészen 1947-ig az erdélyi magyar társadalomtudományok bölcsőjének számító Kolozsvárott értékes publikációk születtek, az akkor alakuló Bolyai Tudományegyetemen több szociológiai jellegű tárgyat is oktattak, ráadásul ebben a rövid korszakban még számottevő empirikus kutatások is készültek. Ezek a kutatások már jelzik azt, hogy a társadalomkutatás addigi falucentrikussága változik és az új célcsoport, az új, “népi demokratikus” ideológiával összhangban, a városi, és ezen belül is az ipari népesség lesz.
Az előadásban a szerző a megfelelő történelmi kontextusba elhelyezve elemzi azokat a korai oktatásszociológiai felméréseket, amelyek még a viszonylag szabad, átmeneti jellegű iskolarendszerben tanuló diákok továbbtanulás esélyeit, karrierelképzeléseit, motivációs hátterét taglalták. A továbbiakban szó lesz az oktatásszociológiai és pedagógiai kutatások gyorsan szűkülő mozgásteréről, a szerző konkrét esettanulmányokkal illusztrálja a “burzsoá” pedagógia és nevelésszociológia száműzését a “materialista” tudományok bennfentes köréből.
