„Aki keres, talál.” A procedurális és a szubsztantív racionalitás az iskolaválasztásban
Előadó: Tódor Imre
Szerző bemutatkozása:
Dr. Tódor Imre, PhD, egyetemi adjunktus; Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Tanárképző Intézet, Csíkszereda. Egyetemi tanulmányok: Pontificia Università Gregoriana, Róma (Olaszország): 2003-2006 teológia BA, 2006-2008 filozófia BA; BBTE, Kolozsvár (Románia): 2009-2011 filozófia MA; 2011-2014 filozófia PhD; Debreceni Egyetem: 2015-2018 neveléstudományok PhD. Külföldi kutatási helyszínek: 2016 Bécsi Egyetem, Valláspedagógiai Intézet (Ausztria); 2017 Comenius-Institut, Münster (Németország).
Előadás absztrakt:
Simon (1982) vezeti be a diskurzusba a keresés és a megelégedésre törekvés fogalmakat, amelyekkel a döntési mechanizmusok pozitív és formális jellemzését hivatott tárgyalni. Továbbá megkülönbözteti a keresés mechanizmusának két irányát, amelyet procedurális és szubsztantív racionalitásnak nevez. A procedurális keresés magát a döntési folyamatot írja le, „ahogyan” a személy a döntéséhez szükséges információkat beszerezni. A szubsztantív keresés ténye pedig a már meghozott döntés (eredmény) utólagos értékelésén alapul, azaz mennyire volt az helyes, hasznos.
Előadásunkban arra keressük a választ, hogy a középiskolába jelentkező tanulók milyen döntési folyamat mentén hozták meg az adott iskola melletti választásukat. Milyen információk álltak rendelkezésükre, azokat hogyan hasznosították? Honnan és kik által szerezték be a döntés meghozatalához szükséges információkat? Előadásunk második részében a szubsztantív típusú racionalitást taglaljuk, ahol arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire elégedettek, mintegy hogyan értékelik az adott tanintézmény mellett meghozott döntést. Két kérdés mentén elemezzük a tanulók információszerzési, keresési folyamatát. Kvantitatív kutatásunk célcsoportját a székelyföldi középiskolás tanulók képezik, amelynek során többlépcsős mintavételt alkalmaztunk: az első lépcsőben minden felekezeti iskola, majd a hozzárendelt nem felekezeti iskolák tanulói, míg a második lépcsőben a 9. és a 11. évfolyam tanulói kerültek be a mintánkba (N=1927). A kutatás eszközéül a kérdőívet alkalmaztuk, amelyet személyesen kérdeztünk le a tanulók körében. Azt feltételezzük, hogy a simoni értelemben vett „korlátozott-racionális döntők” csoportja kevés információt gyűjt be az iskolaválasztási kritériumok közül („részben képzett választók”) és számukra az iskola közelsége, a kortárscsoport orientációja stb. kritériumok a mérvadóbb, és ők alacsonyabb családi háttérrel rendelkeznek.
Elemzésünk első részében leíró statisztikát alkalmazunk, ahol ismertetjük a válaszok átlagait fontossági sorrendben, majd varianciaanalízis segítségével a döntési kritériumokból létrehozott tanulói klaszterekkel vetjük azokat össze. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy az egymástól jól elkülönülő négy tanulói csoport milyen döntési formákat követ, mindezt szektorközi összehasonlításban is megvizsgáljuk. Egy további lépésünk során a döntési folyamatot a tanulók családi háttérindexével is megvizsgáljuk, ugyanis a szakirodalom szerint összefüggés tételezhető a döntés formája és a családi háttér között. Empirikus kutatások szerint (vö. Buckley – Schneider 2003) az alacsonyabb társadalmi réteghez tartozó szülők valamint gyerekeik kevésbé jól informáltak, míg a magasabb társadalmi státussal rendelkező családok jól informáltak és a piacgazdasági modell szerint hozzák meg döntéseiket (költség-haszon kalkulációja). Tehát utóbbiakra a képzett választó, míg előbbiekre a félig képzett választó jelzők illenek.
