Adalékok a XVII-XVIII. század oktatásügyéhez – Különös tekintettel a magyarországi ének- és zenetanításra
Előadó: Sanda István Dániel
Szerző bemutatkozása:
A TMPK adjunktusa vagyok. A Szegedi Tudományegyetemen diplomáztam pedagógia szakos bölcsész és középiskolai tanárként, majd az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában summa cum laude minősítéssel doktoráltam. Disszertációm címe: A pedagógiai terek vizsgálata – Különös tekintettel a XX. századi magyar iskolára. A TMPK-n általánosan művelő tantárgyakat oktatok: Kommunikációt, Kultúrtörténetet, Nemzetiségpedagógiát, Szakképzéstörténetet, Viselkedéskultúrát...
Előadás absztrakt:
A felvilágosodás eszméit és azok következményeit társadalomtörténeti szempontból vizsgálva többféle következtetésre juthatunk. Immanuel Kant az 1784-ben kiadott „Mia felvilágosodás?” című tanulmányában így fogalmazott: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából...”. Azonban a korabeli magyar társadalom, közelebbről a Katolikus egyház és annak intézményei szempontjából a felvilágosodás egy fájdalmas asszociációkat kiváltó fogalom. Elsőként – valószínűleg – a francia forradalom jut eszünkbe róla, amely az Ész Istennőjének templomává gyalázta a párizsi Nôtre Dame székesegyházat. Hazai példaként a kalapos király, II. József azon rendeleteit említhetjük, melyek nyomán kaszinót nyitottak a budai kármeliták kolostorának templomában, és egyházzenei utasításaival tíz év alatt a gregorián ének – másfél évezredes – hagyományát tette tönkre.
Az ekkor még szinte kizárólag egyházi fennhatóság alatt működő oktatásügyre gyakorolt hatását addig kevesen vizsgálták.
Kutatásom célja a Mária Terézia és II. József uralkodása alatt kiadott rendeletek hatásainak elemzése, és a korabeli énektanítás sajátosságainak ismertetése. A Bécsi Egyetemi Könyvtárban és Levéltárban fellelt anyagok alapján mutatom be a korabeli énektanítási gyakorlatot, különös tekintettel az egyházi énekhasználatra, melynek direkt hatása volt az elemi iskolai és a normaiskolák – az Ignaz Felbiger munkássága nyomán kialakított korabeli tanítóképzők – énektananyagára. A birodalom iskoláiban zajló ének-zenetanítás tananyagát és színvonalát alapvetően meghatározta a tanítók énekanyag-ismereten alapuló zenei műveltsége.
A felvilágosodás két axiómája az ésszerűség és a hasznosság. Az új gondolkodásmód és az új életérzés hatására a XVIII. század első felében fellendült a német protestáns területeken a vallásos költészet, amely a többségében katolikus délnémet régióban is szinte azonnal közkedveltté vált. Az új költeményekhez – többségükben új – derűs dúr dallamokat komponáltak, amelyek illettek az új világszemlélethez és életérzéshez.
Az énektanítás és az azzal szoros kapcsolatban álló egyházi éneklési szokások nem csak a Habsburg birodalomban, hanem Magyarországon is átalakultak. Az akkor „divatba jött” énekek közül számos ma is megtalálható a különböző felekezetek énekeskönyveiben. Ezek az énekek máig népszerűek, templomainkban a hívek szívesen és örömmel éneklik, felekezettől függetlenül. Előadásom zárásaként ezekből mutatom be a legszebb példákat.
