Milyen színű a pedagógia? Mozaikok a szakmatanárok értékelési gyakorlatából
Előadó: Kovácsné dr. Duró Andrea
Szerző bemutatkozása:
Kovácsné dr. Duró Andrea a Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézetének egyetemi docense. Elsősorban a tanítás-tanulás elméletéhez, a pedagógiai értékeléshez és az iskolai gyakorlathoz kapcsolódó tárgyakat oktat. Doktori /PhD/ disszertációjában a tanári értékelési funkciók változásával foglalkozott. Kutatásai mindenekelőtt a pedagógiai értékelés különböző aspektusainak vizsgálatára irányulnak.
Előadás absztrakt:
Az előadás címe talán szokatlan kérdést vet fel, hiszen a színek jelentésével, személyiségre gyakorolt hatásával, az ember színekhez való viszonyával elsődlegesen a pszichológia, a képzőművészet, az iparművészet, az építészet, a divattervezés és a marketing foglakozik. Ugyanakkor a pedagógián belül, mindenekelőtt az értékelés területén, a színek szintén sokféle szerepet tölthetnek be a pedagógusok és a tanulók életében, az oktatási-nevelési folyamatban. (Ilyen példaként említhető – többek között – a fejlesztő értékelést támogató, a tanulók önértékelésére építő, jelzőlámpa módszer, amelynek alkalmazásakor a diákok a közlekedési lámpa színei segítségével jelzik, milyennek ítélik meg felkészültségüket az adott anyagrészből.)
Általánosságban elmondható, hogy a színek emocionális, asszociációs és szimbolikus hatással rendelkeznek. Társadalmi, történelmi, nemzeti értékelések tapadnak hozzájuk, értelmezésük kulturális kontextustól függ. Ezen kívül pedig az egyén kellemes vagy kellemetlen élményei által meghatározott, személyes képzettársításokat is eredményeznek.
Jelen előadásban a színek pedagógiai értékelésben játszott szerepét a – különféle elméleti és gyakorlati tárgyat életközelien, gyakran demonstrációs termekben, skill-laborokban oktató – szakmatanár szakos hallgatók véleményének, attitűdjeinek és gyakorlatának tükrében, három területen vázolom fel. A fekete és fehér (pozitív) pedagógia jelenségét egy speciális aspektusból, a szakmatanárok tanórai élményeihez kötődve tárom fel. A tanári értékelésről vallott felfogásukat Bono hatféle szín bevonásával megalkotott, „gondolkodás kalapja” módszerének segítségével elemzem. A mindennapi pedagógiai gyakorlat középpontjában álló értékelési eszközök révén pedig a tanulók írásbeli és szóbeli teljesítményére adott érdemjegyek, szimbólumok színének vizsgálatát és az azokhoz társuló jelentéseket mutatom be.
