Neveljen-e vagy oktasson az egyetemi oktató?
Előadó: Jármai Erzsébet Mária - Végh Ágnes
Szerző bemutatkozása:
A szerzők mindketten Neveléstudományokból doktoráltak, és jelenleg a BGE Felsőoktatás-módszertan Kutatócsoportjában fejtenek ki tudományos tevékenységet. A kutatócsoport vizsgálatának célja az oktatói és hallgatói motivációt befolyásoló jelenkori kihívásoknak a feltárása, amelyekkel a gazdasági felsőoktatásban az oktatás módszereivel kapcsolatban az oktatók és hallgatók szembe találják magukat.
Előadás absztrakt:
A Budapesti Gazdasági Egyetem Felsőoktatás-módszertan kutatócsoportja többféle megközelítésből és többféle eszközzel vizsgálja az oktatók és hallgatók motivációját, abból a célból, hogy a tanulás élvezetesebbé és hatékonyabbá váljon. A kutatás az Innovatív megoldásokkal Zala megye K+F+I tevékenysége hatékonyságának növeléséért EFOP-3.6.1-16-2016-00012 sz. projekt keretében folyik.
Jelen előadás középpontjába 45 egyetemi oktatóval készített félig strukturált interjúnak azokat a tanulságait helyeztük, amelyek néhány érdekességre világítanak rá a nevelés fontosságáról vagy elhanyagolhatóságáról és az oktatással kapcsolatos feladatokról vallott nézeteket illetően. Az oktatók véleménye eltérő ugyanis a tekintetben, hogy feladatuknak érzik, vagy nem, nevelési célok megvalósítását a felsőoktatásban, és az erről kialakított ars poeticájukat nem befolyásolja az sem, hogy van pedagógiai végzettségük, vagy nincs. Ettől függetlenül utasítja el az oktatók jó része azt, hogy nekik nevelési feladatokat kellene ellátni.
Szakirodalmi tanulmányokból ismeretes, hogy a gazdasági felsőoktatás oktatóinak közel fele nem rendelkezik pedagógiai felkészültséggel. Feltételezéseinkkel ellentétben nem a pedagógiai felkészültség határozza meg a vizsgált mintán, hogy kitűznek-e az oktatók nevelési célokat, vagy sem, illetve, ha nem is tűznek ki, de az általuk alkalmazott módszerek mennyire esnek egybe azon oktatókéival, akik viszont explicit módon határozzák meg a nevelési irányt. Az oktatók cél-preferenciái, amelyek megoszlanak az „oktat”, „tanít”, „nevel”, vagy „előad” sajátos értelmezési kereti között, mégis afelé mutatnak, aminek eredményeképpen pozitív nevelési hatásmechanizmusok is érvényre jutnak munkájuk folytán. Mivel ez gyakran nem szerepel a kinyilatkoztatott célok között, érdemes lenne a szakmai továbbképzéseken is tudatosítani, hogy a kompetencia-fejlesztést segítő módszertani megújulást szolgáló szemléletváltás túlmutat a tantárgyi ismeretátadáson.
A megkérdezettek törekvéseiből kitűnik tehát, hogy többre vágynak, mint a „leadandó” ismeretanyag továbbítása, vagyis egy tágabb értelemben hasznosítható-, életre szóló tudás elsajátíttatását, valamint sok egyéb készség kialakítását érzik feladatuknak, és habár ezt nem gondolják azonosnak a neveléssel, sokan mégis beleértik azt.
