A tanítási tartalom változásai az értelmileg akadályozott tanulók intézeteiben a XX. század közepéig
Előadó: Gál Anikó
Szerző bemutatkozása:
2003-ban német-pedagógia szakos tanárként, 2005-ben pedagógia kiegészítő szakos bölcsész és tanárként végeztem. 2007-ben gyógypedagógus, tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos tanári diplomát szereztem A PhD. fokozatot 2016-ban szereztem meg. Kutatási területem: Egy kísérlet Magyarországon az 1940-1950-es években az értelmi fogyatékosok pedagógiájának megújítására. Jelenleg az SZTE JGYPK Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Tanszék oktatója vagyok.
Előadás absztrakt:
A gyógypedagógia történet tanulmányozásakor szembetűnő, hogy míg a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek számára az első tanterv 1952-ben jelenik meg Magyarországon, addig a „nevelőintézetek” számára már 1900-ban, majd 1909-ben, illetve a „kisegítő iskolák” számára 1902-ben, 1905-ben majd 1910-ben adtak ki tantervet. Az előadás az értelmi fogyatékossággal élők két alcsoportját érinti, a tanulásban akadályozottak és az értelmileg akadályozottak csoportját, akik számára tantervek készültek. Az előadás célja, hogy az egyes tantervek/óratervek elemzése által minél átfogóbb képet nyújtson a tanítási tartalomra vonatkozó változásokról. Az összehasonlítás alapja a tantervek tartalmi elemeinek vizsgálata, figyelembe véve az oktatáspolitikai hátteret. A kutatásban primer források elemzése történt gyógypedagógia iskolák, intézetek levéltáraiban, levéltári kutatások, jegyzőkönyvek, folyóiratok feldolgozásának segítségével.
Megállapítható, hogy az első kisegítő iskolák és nevelőintézetek számára létrehozott tantervek tartalmukat tekintve jellegzetes eltéréseket még nem mutattak, azonban ez a II. világháború után megváltozott, és egységes tanterv formájába alakult át (1952-es tanterv). Ennek kapcsán az előadás ismerteti a gyulai Gyógypedagógiai Intézetben dolgozó pedagógusok, tanítók tantervhasználatra vonatkozó gyakorlati tapasztalatait is. A kutatás alapján bizonyítottá vált, hogy az 1952-es tanterv a gyógypedagógiai szakmai követelményeknek több tekintetben nem tudott megfelelni, mivel nem volt tekintettel a gyermekek egyéni fejlődési különbségeire, emiatt a különböző képességi szinttel rendelkező növendékek nem tudtak sikeresen végighaladni az egyes iskolai fokokon. Érdeme viszont, hogy ráirányította a figyelmet a súlyosabban sérültekre is. Az 1958-as tanterv óratervét vizsgálva sem lehet jelentős tartalmi változásokat kimutatni, így továbbra is feloldhatatlan nehézségek forrását jelentette az eltérő és igen különböző fejlődési feltételű gyermekcsoport együttes nevelésére tett kísérlet. A gyakorlat bizonyította, hogy a két igen különböző képességstruktúrájú és alapvetően eltérő jellemzőkkel élő gyermekek oktatása terén fel kell oldani a meglévő komoly feszültségeket. A leírtak részbeni igazolását szolgálja a kutatásban megnevesített gyulai Gyógypedagógiai Intézet munkájának az elemzése is. Mindezeket a hiányosságokat végül az 1972-ben megjelent foglalkoztató iskola számára létrehozott nevelési és oktatási program tudta megfelelően enyhíteni. Azoknak a képzési területeknek és ismeretanyagoknak a feldolgozását tűzte ki célul, melyekben a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek fejlettsége meghatározó volt. Elsődleges célok között szerepelt, hogy ebbe az iskolába beutalt minden tanköteles gyermek számára eredményes és sikerorientált nevelést-oktatást tudjanak biztosítani.
