Nehéz, vagy nem nehéz, esetleg egyre nehezebb a matematika a gazdasági képzésen, és miért?
Előadó: Erdélyi Éva, Dr. Végh Ágnes
Szerző bemutatkozása:
Erdélyi Éva - Okleveles matematikus, növénytermesztés és kertészeti tudományok területén szerzett fokozatot. Több egyetemen oktatott elsősorban matematika, statisztika, és kutatásmódszertan tantárgyakat, jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem docenseként. Kutatásait az oktatásmódszertan, hatékony tanulás és tanítás, az alkalmazott tudományok témái jellemzik. Hobbija a tehetséggondozás, díjat, versenyeket nyert hallgatóival. Szakmai szervezetekben, pályázatokban aktív, folyóiratoknak lektorál.
Előadás absztrakt:
Kutatásunkkal arra keressük a választ, hogy a Budapesti Gazdasági Egyetem nagy létszámú képzésein mi okozza hallgatóinknak és oktatóinknak a nehézséget a matematika (és ahhoz kapcsolódó tantárgyak) tanulása és tanítása során. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a számos lehetőség közül, melyek azok a segítő módszerek, amelyek leginkább támogatják hallgatóinkat. Az összehasonlító elemzést szubjektív megfigyeléseink és a hallgatói visszajelzések mellett az is indokolta, hogy a 2017/2018-as tanévtől a tanterv, és azon belül a matematika tantárgyak óraszáma és tartalma jelentősen csökkent, a szintre hozó tantárgy szabadon választhatóvá változott.
Feltételezésünk, hogy a tantárgyhoz köthető okok mellett más tényezőknek is jelentős szerepe van. Arra is kitérünk, hogy nekünk, oktatóknak milyen lehetőségeink vannak a hallgatók motiválásában, új eszközök és módszerek bevezetésében, esetleg van-e olyan módszer, amit valamiért nem érdemes alkalmazni. Megfigyeléseink, a BGE nemrég megalakult Esély Központban szerzett tapasztalataink összegzése mellett online kérdőíves megkérdezést alkalmaztunk a BGE hallgatóinak körében (570 kitöltés). A felmérés mind a három budapesti karunkra, valamint az új és régi tanterv szerint tanulókra kiterjedt. A hiányos középiskolai előképzettség, a tananyag mennyisége és a gyakorlásra rendelkezésre álló idő továbbra is a nehezítő körülmények között szerepel, viszont az oktatók személye, módszerei már nem befolyásolják a teljesítést. A hallgatók, függetlenül attól, hogy felvették-e a szintre hozó tantárgyat, egyre elégedettebbek a matematika oktatással, de ezt az eredményeik nem támasztják alá.
A hallgatók örülnének az élményalapú oktatásnak, és az életszerű feladatoknak, a tanári támogatásnak, de az IT eszközök alkalmazásában bizonytalanok, inkább elutasítóak. A csoportmunkát ezekből a tantárgyakból nem kedvelik. Akik kevesebb matematikára számítottak választott szakjaikon, ők szignifikánsan jobban igénylik az oktatói segítséget, támogatást. A visszajelzések alátámasztják, hogy a matematikai tárgyak teljesítése több feszültséggel jár a diákok számára, mint a többi tárgyé. Elismerik, hogy oktatóiktól sok segítséget kapnak és bizalommal fordulhatnak hozzájuk. Meglepő, hogy a tananyag mennyisége, mint nehezítő tényező nem függ össze a rászánt idővel.
A hallgatók többsége nem ismeri az IT alkalmazásokat, de nyitottak az új módszerekre. Míg, a többi tantárgyból kedvelik az online, elektronikus eszközökkel történő számonkérést, matematikából ennek az elutasítottsága meglepően nagy. A hallgatók több, mint 70%-a a számonkérést papíron választaná a számítógépes környezet helyett.
Mivel a következtetések karoktól függetlenül ugyanazt mutatják, az összefüggések elemzése ismeretében vezethetők be új oktatási módszerek a korszerűsítés jegyében, illetve bizonyos témáknál javasolt a hagyományos módszerekhez való visszatérés a hatékonyság érdekében, miközben az egységes tartalom, módszertan és számonkérés továbbra is biztosított.
