A társas deixis szocializációs mintái az óvodai báb- és drámajátékban. Egy óvodapedagógus-képzésben zajló kísérlet tanulságai

Előadó: Domonkosi Ágnes, Ludányi Zsófia
Szerző bemutatkozása:
Domonkosi Ágnes az egri Eszterházy Károly Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének habilitált főiskolai tanára. Kutatási területei: szociolingvisztika, ezen belül is elsősorban a nyelvi udvariasság, megszólítások kérdésköre, stilisztika, pragmatika. Ludányi Zsófia az egri Eszterházy Károly Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének adjunktusa és az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területei: nyelvi tanácsadás, nyelvi tervezés, helyesírás, szaknyelvi helyesírások (orvosi).
Előadás absztrakt:
Kutatásunkban abból indulunk ki, hogy a szerepjáték, a bábjáték különböző formái a nyelvi, kommunikációs képességek fejlődésében meghatározó szerepet töltenek be. Az élmény- és tapasztalatfeldolgozás meghatározó lehetőségeként a nyelvi viselkedési minták, nyelvi szerepek begyakorlására is szolgálnak, mintát adnak a személyközi viszonyok nyelvi konstruálásának lehetőségeire.

Az óvodáskorú gyermekek számára a legmeghatározóbb tapasztalati teret az jelenti, ha maguk vesznek részt ilyen dramatikus helyzetekben, azonban az óvodapedagógusi bábjáték is nagymértékben segíti az élményfeldolgozást, nyelvi tapasztalatszerzést, és fontos szerepe lehet az óvodai konfliktushelyzetek megértésében.

Kutatásunk kiinduló hipotézise az, hogy a személyjelölő nyelvi konstrukciók segítenek a bábjáték szerepviszonyainak megalkotásában, a szerepfelvételben, a szereplők azonosíthatóságában, a szereplők közötti viszonyok kidolgozásában, ezért az feltételezzük, hogy a beszélőre és a beszédpartnerre utaló, társas deiktikus elemek számos funkciója felismerhető az élményfeldolgozó bábjátékban. Kísérletünkben óvodapedagógus-hallgatóknak azt a feladatot adjuk, hogy egy fiktív és részletesen körülírt óvodai konfliktushelyzet feldolgozásának segítésére, feloldására alkossanak egy elbábozott történetet. A feladatot egyrészt csoportmunkában megalkotott félspontán jelenetként adják elő, másrészt előre megtervezett jeleneteket is írnak. A rögzített anyagok nyelvi feldolgozása során azt vizsgáljuk, hogy milyen, a beszélőre és a beszédpartnerre, illetve a kapcsolat alakítására utaló konstrukciók járulnak hozzá a szerepviszonyok megalkotásához, és hogy ezek mennyiben szolgálhatnak a nyelvi kapcsolattartás mintájaként.