IV. Kárpát-medencei Oktatási Konferencia

Előadó: Belényi Emese

Szerző bemutatkozása:

Belényi Emese egyetemi adjunktus, a neveléstudományok doktora. Kutatási területei: fogyatékossággal élők társadalmi és oktatási inklúziója, esélyegyenlősége, a siketek kultúrája.

Előadás absztrakt:

Kisebbségi etnikai-nyelvi környezetben a siket gyermekek nyelvelsajátítási és nyelvhasználati hátrányai halmozottan jelentkeznek. Kutatási eredmények szerint az etnikai-nyelvi kisebbséghez tartozó családokban felnövő siket gyerekeknél a nyelvi kommunikációs lehetőségek hiánya egyaránt akadályozza a többségi társadalom kommunikációs hálójába való teljes értékű bekapcsolódásukat, valamint annak lehetőségét, hogy hozzáférést nyerjenek származási családjaik nyelvéhez és sajátos kulturális hagyományaihoz.
Ha az oktatás-nevelési folyamatot a kultúra és értékrend áthagyományoztatásaként értelmezzük, akkor a kisebbségi/anyanyelven történő speciális siketoktatásról ugyanezen szellemiségben kijelenthetjük, hogy elsődleges célja a nemzeti nyelv elsajátítása, a kultúra és identitástudat kialakítása. Emellett, és ezzel egyenrangúan fontos viszont ezekben a tanintézetekben a jelnyelv, mint leghozzáférhetőbb kommunikációs rendszer minél eredményesebb kihasználása. Az első törekvés, a nemzeti nyelv és kultúra átörökítése összefonódik tehát a második törekvéssel, a jelnyelvi kommunikáció megerősítésével, hisz  a siket tanulók esetében ez válik az anyanyelvi nevelés legkézenfekvőbb támaszává.
A romániai magyar siketoktatásban ezt a kettős célkitűzést napjainkban a kolozsvári magyar nyelvű Hallássérültek Speciális Iskolája vállalja fel. Kutatásom során az iskola tanulóinak nyelvi szocializációs körülményeit és folyamatát vizsgáltam, különös tekintettel a jelnyelvtanulás és jelnyelvhasználat, magyar nyelvű/jelnyelvű kommunikációs kultúra és a nemzeti identitás kapcsolatára.
Az iskolában végzett magyar siket személyekkel készített életút-interjúim, egyéni és családi esettanulmányok alapján igyekeztem feltérképezni, hogyan viszonyul egymáshoz az iskola formális és informális nevelési környezetében a siketek kultúrájába történő szocializáció és a magyar nyelvi identitás erősítése. A kutatási információk szélesebb pedagógiai és szociológiai értelmezhetőségének elősegítése érdekében strukturált interjúkat készítettem a kolozsvári magyar nyelvű siket iskolában tanító szurdopedagógusokkal.
Kutatási eredményeim rávilágítanak arra, hogy tanintézmény oktatási gyakorlata az orális nyelvelsajátítás, a szóbeli magyar nyelvtudás ápolása mellett és ezzel összefüggésben a tanulói közösségen belüli siket kultúrába beágyazódva, a magyar jelnyelvi kommunikáció ösztönzése révén is erősíti a tanulók  magyar identitástudatát. Napjainkban e szerep gyakorlásának feltételei és módozatai több vonatkozásban is átalakulóban vannak.