Mit kezdjünk a mítoszokkal? – Az otthoni és iskolai szexuális nevelés eredményessége egy tanoda meglátása szerint
Előadó: Makrai Kata
Szerző bemutatkozása:
2016 szeptemberétől dolgozom a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Tanárképző Intézetében. Jelenleg a Pécsi Tudomány "Oktatás és Társadalom" Neveléstudományi Doktori Iskolájának nevelésszociológia programjában veszek részt. Kutatásomban a női nemi szerepszocializáció, korai gyermekvállalás és szexuális nevelés mintázatait, összefüggéseit vizsgálom egy roma/cigány, romungró közösségben.
Előadás absztrakt:
Vizsgálatok által alátámasztott tény (Lásd. Janky, 2007) hogy a korai szülővé válás következményeként létrejövő korai iskolaelhagyás jelentős veszélyforrás közoktatási rendszerünkre. Különösen igaz ez a roma/cigány fiatalok esetén. Mit tehet prevenciós céllal egy-egy intézmény? Véleményem szerint adekvát infromációkat nyújtó, életkorhoz igazodó szexuális nevelést biztosíthat diákjai számára. Hogy megvalósul-e ez? Erre kerestem előadásom során bemutatásra kerülő kutatásomban a választ.
„Kettősházán” civil kezdeményezés által a jelen formában 2012 óta működik tanoda, mely elsősorban a helyi szegregátumban, hátrányos helyzetben élő roma/cigány fiatalok támogatására szerveződött. Hármas célrendszer alapján működnek. Egyik céljuk az iskolai tananyagban való segítségnyújtás, másik a gyermekek identitásának megerősítése, a harmadik pedig a gyermekek társadalmi integrációjának elősegítése. Elmondható, hogy mind a vezetők, mind az önkéntesek szoros kapcsolatot ápolnak a gyermekekkel, és családjaikkal egyaránt. A tanoda egyik alapítójával, illetve koordinátorával készített részben strukturál interjúim alapján célom az volt, hogy feltárjam, ők hogyan látják a családokban folyó szexuális nevelést, illetve az ezt kiegészítő, támogató intézményi szexedukációt. Kérdéseim által szerettem volna feltárni azt, hogy az interjúalanyok meglátása szerint az alapvetően tradicionális elveket valló cigány családok beszélnek-e gyermekeikkel a szexualitás témaköréről, vagy tabuként kezelik azt? Illetve, hogy hogy látják az esetleges ismerethiányokat pótolja-e az iskolában végzett felvilágosító munka? Kutatásom során a szexuális nevelést tágan értelmeztem, így kitértem a nemi szerepek, a párkapcsolatok, a szexuális aktus során alkalmazott védekezés, a menstruáció, a szülés, születés, illetve a családon belüli és/vagy nemi erőszak témaköreire. Valamint mivel interjúalanyaim a fent vázolt területeken számos hiányosságot észleltek a gyermekek tudásrendszerében fontosnak véltem információkat gyűjteni arról is, miként kívánnak a tanodában a szexuális nevelés témakörével foglalkozni.
Bár vizsgálatomat szűk mintán, és a közoktatási intézményekben tanuló gyermekek egy speciális csoportjával kapcsolatban végeztem, úgy vélem eredményeim rávilágítanak arra, hogy az intézményekben, már kisgyermekkortól, életkorhoz adaptáltan folyó szexuális nevelés nélkülözhetlen feladat.
